A 2012. augusztus 25-26-án megtartott túra képeiből állítottam össze egy csokorra valót. Ízelítőül azok számára, akik nem voltak ott.
A képeket Kreki bá készítette.
Lelkes kis társaság jött össze reggel a gyülekezőnél. Hamar kiderült, hogy csak hárman leszünk, akik az éjszakát is vállalva teljesítjük a két napos túrát. A cél a Kő-hegyi turistaház volt, ahol a Sétafika közösége ünneplete 7. születésnapját. A helyszínre több túra is indult, különböző útvonalakon. A miénk volt az egyik. Kreki Bá vezetésével a Holdvilág-árokban kezdődtek a megpróbáltatások. Ezen viszonylag hamar túljutottunk. Majd a Lom-hegyi rakétabázis elhagyott területét vettük célba.
Majd az útbaeső forrásokat felkeresve végül felértünk a Kő-hegyre. Itt már népes társaság és jó hagulat fogadott minket. Lecuccoltunk, kajáltunk. Jó társaságban az idő rohant, egészen besteledett, mikor a kis társaságunk nagyobbik fele elindult haza. A fejlámpák fényénél hagyták el a turistaházi rétét. Este miután elindultak, Krekivel nekiláttunk a megfelelő táborhely keresésének és a fekhelyek is elkészítésének. Ez hamar megvolt. Három főre apadt csoportunk hölgytagja a tisztás közepére telepedett. Kreki bá az egyik végében, a bokrok tövében vert tábort. Én függőágyban meg a másik végében. Amíg a hölgy csatlakozott a ünneplő tömeghez, a sötétség leple alatt letusoltunk és nyugovóra tértünk.
Valaki az ünneplő tömegből, nagy öröméreben addig énekelt, amíg a büfé be nem zárt. Ez kb. negyed 1 felé volt. Addig csak szunyókálni lehetett, de utána már zavartalan volt az éjszaka. Úgy fél 6 felé a helyi simogató egyik lakója, a szamár elkezdett ordítani. Jó reggelt... Nem hagytuk magunkat és valamikor 8-fél 9 körül kelhettünk. Akkor már a körülöttünk lévő bokrokat 4-5 kecske dézsmálta. Némi segítséggel még a magasabban lévő ágakat is megkopasztották. Kényelmesen összepakoltunk és a turistaház verandáján megreggeliztünk. Mikor háromnegyed 11-kor útra keltünk, már csak ketten maradtunk az induló csapatból. Megnéztük a Vasas-szakadékot, feltankoltunk a Csepel-forrásnál, gyönyörködtük a kilátásban a Körösi-Csoma emlékműnél. Lassan kényelmesen, több pihenőt beiktatva végre elértük a Dömör-kapu vízesését. Ekkor még csak fél 3 volt. A busz 4-kor indult. Nem tudtunk ennél lassabban menni. A szabadidőt fényképezéssel töltve vártuk a buszt, ami egyben túránk végét is jelentette.
